Pete Tong a legnagyobb dj

 

Napsütés, tenger, Ibiza, buli a nap 24 órájában. Itt éldegél Frankie Wilde (Paul Kaye), a sziget legmenőbb lemezlovasa. Már a film elején tudomást szerzünk róla, hogy hősünk élete nem fenékig tejfel, de a részletek csak lassan bontakoznak ki. Frankienek mindene megvan, ami a sikerrel és a népszerűséggel együtt jár. Hatalmas ház, pénz, gyönyörű feleség, akinek mástól van ugyan a gyereke, de ez a kis szépséghiba még belefér itt, az "Örök buli-hazájában".

 

Frankie életének azonban megvan az árnyoldala is, amely szintén ennek a világnak a mellékterméke: drog, alkohol, pénzéhes kiadók és menedzserek, valamint egy születési rendellenesség. Frankie ugyanis folyamatosan veszti el a hallását és a betegsége gyógyíthatatlan. Amikor végleg csend borul az életére, egy hónapokig tartó remetelétre kárhoztatja magát, hogy aztán visszatérjen a sikerlisták élére.

 

Michael Dowse rendező ügyesen építi fel a filmet. Elsősorban Frankie életére koncentrál, aprólékosan bemutatva a DJ életének mindkét oldalát, de a férfihez közel álló személyeken keresztül betekintést nyújt a zenészszakma és általában a zenészlét titkaiba is.

 

Megtudhatjuk, hogy egy zenész (jelen esetben DJ) mögött milyen elemek állnak, hogy mi fontos ebben a szakmában, vagy hogy kell-e egyáltalán tehetség, vagy elegendő a megfelelő reklám (jellemző a süketen visszatérő Frankie lemezének értékesítési procedúrája). A direktor nem csak rávilágít ezekre a problémákra, hanem dokumentarista módszerekkel kellőképpen alá is támasztja őket.

 

Valódi zenészek, menedzserek, és egyéb háttéremberek nyilatkoznak Frankie-ről és a szakmáról. Hitelesebbé teszi a filmet az is, hogy eltekint a finomkodástól és mer szókimondó lenni, de nem csak verbálisan, hanem a képekben is, amelyek gyakran elég naturalistán ábrázolnak kényes helyzeteket.

 

Az életrajzi szál mellett, ha nem is alapos, de egy elég érdekes képet kapunk erről az örökké pörgő, folyton bulizó szubkultúráról, szóval valamilyen szinten a film egy kis hiányt is ki tud elégíteni.

 

Sajnos még nem született meg az a film, amelyik a kilencvenes évek és az új évezred fiataljainak életérzését mutatta volna be. Készült már néhány alkotás, de ezek többsége vagy bárgyú és felületes (Amerikai pite), vagy túlzó és hatásvadász (Ken Park).

 

Azt nem állítom, hogy a Nesze neked, Pete Tong! fogja betölteni ezt az űrt és válik a 21. század American Graffiti-jévé vagy Pomádéjává, de mindenképpen jelentős előrelépés történt az ügyben, hogy valaki végre feltérképezze ezt a területet is.

 

Itt a két világ - egyén és tömeg - eggyé válik, ugyanazt a bennfentes szlenget használják, ugyanazt eszik, ugyanazt isszák, ugyanazt a drogot használják és ugyanarra a zenére indulnak be. Mert mi más jellemezne jobban egy korszakot, vagy ha úgy tetszik nemzedéket, mint a zene.

 

 

 

 

Eredeti Cím: It's All Gone Pete Tong

Ősbemutató: 2004. szeptember 12. (Toronto-i Filmfesztivál)

Hazai bemutató: 2005. december 8.

Játékidő: 90 perc

 

Rendező: Michael Dowse

Szereplők: Paul Kaye (Frankie Wilde), Beatriz Batarda (Penelope), Kate Magowan (Sonja), Mike Wilmot (Max Haggar), Neil Maskell (Jack Stoddart), Pete Tong (Pete Tong), Paul Van Dyk (Paul Van Dyk), Tiësto (Tiësto)

Forgatókönyv: Michael Dowse

Producer: Allan Niblo, James Richardson, Elizabeth Yake

Operatőr: Bolygó Balázs

Vágó: Stuart Gazzard

Zene: Graham Massey